WiiM ULTRA

Kezdjük azzal, az Ultra-t Münchenben már láttuk, tapintottuk, eljátszottunk a kijelzőjével, tekergettük a gombját, de ott nulla hallgatást lehetett mögé tenni, és lássuk be, az sem mellékes...

Nos a 399,- Eurós, nálunk 154.900,- forintos áron érkezett lejátszó nagyon megváratott bennünket, mert a beharangozott július vége helyett, többszöri dátum módosítással az Amazonon augusztus közepén, míg nálunk és Franciaországban augusztus végén lett fogható, Európában elsőként!



Az első szállítmány első, kezünkbe került dobozát azonnal felbontottuk. Megállapítottuk, a csomagolás színvonala nem csökkent, a többi WiiM-hez hasonlóan elegáns, nagyon masszív fehér doboz, szerintem a harmadik emeletről leejtve sem sérülne meg benne a termék, úgyhogy felbontás után javasoljuk otthon a doboz kerüljön messze, ha esetleg családi viszályra kerülne sor...
A doboz mérete picit nagyobb, mint az AMP-é, így nem volt meglepő, hogy a lejátszó is egy lehelettel nagyobb mint az erősítő.

Változott a külső design, a színe maradt szürke, de a fekete üveg előlappal sötétebb hatást kelt, továbbá az élek "kockásabbak" lettek, ami komolyabb kinézetet ad a tenyérnyi készüléknek.
Az első csalódást hamar begyűjtöttem, ugyanis az AMP tekerőgombját csodálatosnak találtam, élvezet tekergetni, tekerés közben elegánsan kattog, döcög, az Ultra esetében ez sajnos hiányzik. Műanyagabb hatású, könnyebb is fogásra, és nem forog olyan pöpecül, mint szerintem elvárná a felhasználó.(én legalábbis)

A beüzemelés visszarángatott a csodák földjére, mert a nem túl acélos hálózatunkra úgy csatlakozott fel Ethernet kábellel, hogy az appot nem tudtam kinyitni, de már kész volt!
Az applikáció frissített, rebootolt, a készülék lereagálta, pár perc alatt kész volt, az app hűen tükrözte a folyamatot.

Ezt követően a Tidal-ra bejelentkeztünk az appban és a lejátszó üzemkész is volt!

Az applikáció pont azt dobja fel, mint a többi WiiM esetében, mindent lehet állítani, legyen az távvezérlő, szoba kalibráció, mélyláda, digitális kimenetek bit és Hz paraméterei. Van EQ beállítás, a kijelző beállításait, fényerőt, kinézetet, elalvásidőt stb. lehet macerálni, szóval ezzel nagyon szépen lehet időt tölteni, szuper minden, de tényleg.

Az Ultra gyárilag úgy van beállítva, hogy a kimenő hangerőt a telefonon vagy a távvezérlőn tudjuk állítani. Aki egy erősítőhöz csatlakoztatja, ott érdemes a kimenő hangot az applikációban max.-ra állítani, így a hangerőt csak az erősítőn kell majd állítani.

Az Ultra a jobb DAC-on túl nagyon sok szolgáltatást hozott a készülékbe, de ezt a WiiM Pro Plus 249,- Eur árához képest mindössze 150 euróért. Van benne Phono bemenet, HDMI ARC bemenet, 3,5 mm fejhallgató kimenet az előlapon, nagyon szép színes és érintésre is reagáló képernyő, trigger kapcsoló!
A csatlakozók színvonala nem változott, némileg elmaradnak egy normál asztali készülék be- és kimeneteitől, ezt személy szerint picit csalódásnak éltem meg.
Mint ahogy a hálózati csatlakozója is maradt borotva, nem pedig a hifi világában standard normál IEC.
Igaz, az egy másik liga, amit a WiiM is jelzett ily módon, a magasabb kategóriás hálózati lejátszók nem képzelhetőek el komolyabb hálózati csatlakozó, masszívabb készülékház, nagyobb súly és persze jobb hang nélkül.

A meghallgatás során mi mindent gyári értéken hagytunk, nem használtuk a szoba kalibrációt. A hang RCA-n (line-out) ment ki az erősítőbe(gyári értéken hagytuk az ebben a kimenetben állítható 7 digitális filtert is, hoppá, ilyen is van!). Mi csatlakoztatásra egy 40 e. forintos ezüstözött kábelt használtunk(NorStone Jura), ami kicsit túlzás, de nem akartunk ott hibát találni. Az erősítő a Quad Artera Solus play készüléke, a hangfal pedig a  Wharfedale SuperDenton 3 utas polc sugárzója volt.

Ráhangolódásként először a piac egyik legjobb DAC-jával szerelt mini streamer-rel, az Elipson S300 Xi készülékét vettük etalonnak. (Amit mi némileg jobb hangú készüléknek hallunk, mint a WiiM Pro vagy Plus készülékeit, de mondhatjuk akár a Audio Pro kis lejátszóit, vagy akár a Taga kis lejátszóját)
A fülünk pár szeretett nótánk után ráállt a kis eszköz hangjára, így jöhetett az Ultra!
Érezhetően nem változott sok minden, de hosszabb hallgatás után igen! Nagyfiúsabb, testesebb hang,több részlet, lehelettel nagyobb térérzet, kevésbé digitális hang, különösen a 24bit/192 kHz felvételeknél.
A hangerő csökkentése csökkentette az eltéréseket, a normál vagy picit hangosabb hangerő növelte az Ultra előnyeit!



A hangmérnökök - újra és újra - jól dolgoznak, dolgozzanak bármely márkánál, az Ultra nagyon megéri az árát! A hangja pont annyival jobb, mint a belépő készülékeké, hogy azt mindenki hallja, érezze, a kijelző, a sok állítási lehetőség, az applikáció meg mindent visz:)

Azok a felhasználók, akik egy árának megfelelő hangú (de azért hangban szerintünk minden borotva csatlakozós, vagy USB-s töltésű, kistestű, minőségi műanyag vagy fém borítású, a piacon kapható készüléket jelentősen felül teljesítő!), és tudásában messze a piac minden készülékét felülmúló, egyszerű, stabil, nagyon szép megjelenésű készüléket keresnek, amit a szoba díszeként is tudnak használni, nos azok megérkeztek!
Fel lehet vele dobni a hangulatot, szép a hangja, hosszan hallgatható, vannak olyan lehetőségei (HDMI, phono, sub, EQ, digitális filterek) ami egyes sztereó erősítőkben nincs, így kiváló kiegészítő is az otthoni rendszerben.

Személy szerint örülünk, hogy a WiiM nagyon profin felismeri saját adottságait, a szuper tudású appját, a szép design jelentőségét, a felhasználóbarát jelleget. Nem kíván és nem is tud csodát tenni, nem kíván felsőbb ligában játszani, annak nem lenne értelme, ugyanakkor őrzi toronymagas elsőségét a saját kategóriájában, egy újabb nagyszerű, megfizethető árú és minden szempontból menő készülékkel!

Csak így tovább WiiM!